Baloghné Molnár Mária: A hős czinczér

(A kép forrása: www.fotozz.hu) 

 

Nagybajuszú Czinczér úrfi
Mit gondolt magába?
Ő biz' kapja-fogja magát,
Elmegy a csatába.

Odaállt az anyja elé:
Czinczérmámi lelkem,
Mondok egyet, hanem aztán
Ne sirasson engem!

Háború van, ne marasszon,
Úgyis csak hiába.
Isten áldja, Mámi lelkem,
Megyek a csatába!

- Jaj, galambom, kis leventém,
Ne ijesztgess, szentem,
Ha elmégysz a háborúba,
Szörnyet halok menten!

- Asszonybeszéd, gyáva beszéd,
Elég legyen mára!
Tudom én, hogy büszke lesz még
Katona fiára.

Szarvasbogár lesz a lovam,
Száll utánam mente,
Én leszek a rettenetes
Hős Czinczér levente!

Puskát veszek, kardot kötök,
Lövök, szúrok, vágok,
Csápjaimmal minden élőt
Menten lekaszálok!

El is indult Czinczér úrfi
Hősen, bőszen nyomba',
Kis katonasipkáját a
Csápja közé nyomva.

De a bokor tövénél túl
Nem jutott el mégse,
Félelmetes ellenséget:
Pityut vette észre.

Maszatos volt, négykézláb ment,
Akár egy kis pudli,
S a nyakáról cérnaszálon
Lógott le a dudli.

- Jaj, ha meglát szedte-vette!
Rémüldöz magába,
S bátorsága egyszeribe
Leszállt az inába.

Sipkáját a csápja közül
Hirtelen levette,
S visszaiszkolt mámikához
Hős Czinczér levente. 
 

(Forrás: Cimbora - Jógyermekek képes hetilapja,
I. évf., Szatmár, 1922. )