A
gazdag hangyáknál, kik egy úr kertjében honoltak, eleségért könyörög az
éhes prücsök: - Juttassatok - úgymond, - bőségtekből a szépművésznek
is, aki gondjaitokat mesterségével feledésbe ringatja, s unalmaitokat
enyhítgeti. - Adának a könyörgőnek. Majd a borz tipegvén elő. -
Nyújtsatok nekem is gyámoltalannak! - így szól. - Lám, én ügyetlen
kövérségemtől a munkára alkalmatlannak hízván, semmit sem gyűjthettem
élelmemre. - Megszánták őt a jámborok; s adának neki. Nyájasan simul
utána az egér elő. - Tudjátok-e, barátim, mit? - így szólítja meg a kis
társaságot. - Urunk, akinek éppen szobája falában áll lyukam, elvégezte
halálotokat. Én kihallgatám, hogy holnap forróztatni akarja fészketeket:
de ha gazdag tárházatok kincséből nekem is, aki most megszorulva
vagyok, juttattok, szószólótok leszek az úrnál, kinél nem keveset érek, s
becsületemre fogadom, hogy megtartom zsombékotokat. - Szegények az
ígért pártfogásért mit nem adtak volna neki oda? A patkány megkímélé
őket kéréseivel, hanem lopa. Csínyjeit észrevévén gyűjteményök
fogyásából a kárvallottak, a bátor hörcsögöt hívák segítségül, aki
vitézül elverte ugyan a tolvajt, de az ügyefogyott hangyáknak majd
minden eleségét hadizsákmányul vitte el. Akkor ezek: - Istenem! - így
sóhajtnak búslakodva. - Be bajos a dolgos rendnek az oly társaságban
élni, melyben sok a heverő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése