Lukács Pál (1801-1873): Egy szőke fiuhoz

Szőke fiu, szőke fiu,
Légy – mint a patak!
Szépen folyó, nem rohanó,
Rontva gátokat!
Érző szíved, arany forrás
Legyen… szeplőtlen ragyogás!

Szőke fiu, szőke fiu,
Légy – mint a madár,
Melly, berkéből ömledezni
A kék égbe száll!
Képzeleted arany szárnya
Legyen, a hit szivárványa!

Szőke fiu, szőke fiu,
Légy – mint a vidék!
Melly olly derült, és olly bájos
Mint a szelid ég…
Szived mélye, lelked képe
Szülő anyád kincs-értéke!

Szőke fiu, szőke fiu,
Légy – mint a tavasz:
Szent örömre nyiljék kebled,
Szentül óvd meg azt!
Becsüld, szeresd a szépet, jót:
Kerüld a czifra pillangót!

Szőke fiu, szőke fiu,
Légy – mint jó apád:
Ki, olly szent híven szolgálta
Az édes hazát!
Szent a föld, mellyen születtél -
S a kör, mellyben neveltettél!

Szőke fiu, szőke fiu,
Légy – mint a zene:
A örömnek, élvezetnek
Nemes hangszere!
Művelt lelked ha hangot ád,
zengjen örömhármoniát!

Forrás: Családi lapok. Tudományos és Szépirodalmi Folyóirat a vallás-erkölcsi műveltség s hitélet emelésére. 4. évf. II. félév. 3. sz. Augustus 15. Kiadja a Szent-István-Társulat. Szerkeszték Ney Ferenc és Klezsó József. Emich Gusztáv könyvnyomdája. Pesten, 1855.