Árva Imre (Arany János): Kollárcsik István ő méltóságához

 
Szeretet lelke! Szállj most én reám,
Csodásan fénylő galamb képiben,
S lantom dalát hűn fogja érteni
Menny, föld, s egy világ zengeményiben.

Hol a szent hárfa, melly Saul király
Lelklét gyönyörre hívta egykoron?
Úgy szeretnélek rajta áldani
Téged szivemből, varázshangokon.

Ah volnék bár egy perczig Józue,
S minden örömcsillag melly összegyül
Egén dicső létednek jó atyám,
Ragyogna fényesen, véghetlenül!

Téged, feledni többé nincs erőm,
El vagy temetve nálam már te rég,
Keblem sírjába mélyen, ott hol az
Emlékezet öröklámpája ég.

A messzeségben is csodálom én
Fönséges arczod lángoló diszét,
Kezedbe hallgatom suhogni majd
Szent Pál fenyítő varázs-vesszejét,

Mikéntha látnék: jámbor híveket,
Pihenve bájmezőn, hű nyájadat,
S te a jó pásztor vagy; oh add nekik
- Melly szent erővel bír – áldásodat.

Mikéntha látnék: hozzád lengeni
Egy fehér angyalt, csillagok közül,
Homlokodra illesztve koszorút,
Harczaid után, győzelem-jelül.

Szívem forró kérelme: légy atyám!
S áldjon, vagy verjen büntető kezed -
Hálát fog érte híven mondani
Síron túl is szerető gyermeked!!

Forrás: Családi lapok. Tudományos és Szépirodalmi Folyóirat a vallás-erkölcsi műveltség s hitélet emelésére. 4. évf. II. félév. 2. sz. Julius 31. Kiadja a Szent-István-Társulat. Szerkeszték Ney Ferenc és Klezsó József. Emich Gusztáv könyvnyomdája. Pesten, 1855.