![]()
Nagy szélvész volt, porfelleget
Emelt magasan ég felé,
Mindenkit bús előérzet
Sujtott, helyét alig lelé.
Midőn rémült kiáltás lőn -
Mindenelől a lármahang:
Tűzbe van Székes Fehérvár
Vélre verve minden harang.
Az ijedt nép futott, szaladt,
Zavarba volt hogy mit mentsen;
Mert hogy lakát megvédhesse,
Ahoz többé remény nincsen.
A felmenő füstöt, lángot
A szél visszacsapja, tolja
Az utczákra, s a gyulladó
Házakra rákorbácsolja.
A bősz elem gyorsan terjed,
Szélszárnyait kiterjeszti,
A merre megy sasként lecsap
Minden házra, s elégeti.
Előre tör egy férfiu
A lángoló házak között,
Sebesen, mintha repülne,
Minden veszélyen átküzdött:
Részvét gyöngye ül szemében,
Láthatni hogy emberbarát:
szent Ferencz zárd lakója
Növendék, szerzetes barát; -
Vigasztaló tekintete -
Elszánt, merész minden lépte,
Magasztos elhatározás,
Jó sziv őt vezérlette.
Igy nézett ki nagy Kapistrán
János, midőn Belgrád alá
Ment Hunyaddal, és Mahomed
Táborát széllyel ugrasztá.
Az égő házak ajtait
Életveszéllyel áttöri,
S az ott talált gyermekeket
És beteget, kiemeli.
Ruháját a tüz perzseli,
A láng sokszor majd lecsapja,
De ő nem csügged – egyre küzd,
Kit feltalál ott nem hagyja:
Igy szabadit meg számtalant,
Igy ád – osztogat életet,
Példájával így lelkesit
A veszélyben mindeneket.
Midőn a tüz már szünni kezd,
Nem volt már mit emészteni,
Kereste a jajgató nép
Megmentőjét üdvözleni:
Sok gyermekét, sok betegét,
Csak ő neki köszönheti -
Ha mindenét vesztette is,
Hogy életbe ölelheti.
Hiába volt a keresés
Nincs ki őtet feltalálja,
Nem földi lény ő már többé,
Bevégezve szép pályája.
Ott van ő már hol megpihen
A szép erény a harcz után,
Hol a boldogság rózsái
Nyilnak uj élet tavaszán.
Feláldozta az életét
A midőn egy beteg végett
Az utolsó égő házba
Betört, abban porrá égett.
Forrás: Családi lapok. Tudományos és Szépirodalmi Folyóirat a vallás-erkölcsi műveltség s hitélet emelésére. 4. évf. II. félév. 5. sz. September 15. Kiadja a Szent-István-Társulat. Szerkeszték Ney Ferenc és Klezsó József. Emich Gusztáv könyvnyomdája. Pesten, 1855.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. máj. 14.
Halász Imre (1841-1918): Az emberbarát
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése