Ney Ferenc (1814-1889): Csermely és tócsa

 
Hogy tövéből jő a csermely,
Olly vidám a csörgeteg;
Kavicsokkal játszadozva,
Lejtegetve hempelyeg.

Tiszta mint a bányakristály:
Fenekén száz hal-csilár,
Fölszinén a nap sugára
Mint futó gyémánt-vilár.

És utas jő, s letelepszik
A csermelyke oldalán;
S a vizecske meg-megloccsan
Égő, szomja ajakán.

Ah  mi édes, ah mi hűvös,
Millyen enyhe, kellemes!
Mintha megifjítni birna
Olly üditő, ízletes.
*
És tovább tovább szalad le
A csermely s lapályra jut;
Menne, menne, - de lehetlen…
Buslakodva szerte fut.

S lesz belőle renyhe tócsa,
Undok békák lakhelye,
Mindenféle ronda féreg
S vérnadályok menhelye.

Más utas jő, és pihenni
A meder partjára dől, -
Elnyomatva, elcsigázva
Fáradalma terhitől.

Szájához merít kezével…
De mi peshedt, keserű!
Kész betegség, undorító,
Bűzös, dögleletszerű.
*
De a tócsa egyre árad,
S túlhaladja a lapályt, -
Addig addig fúrta, ásta,
A míg lefolyást talált.

S ujlag csörgedez vidáman
Kavicson, porondon át, -
Megy repesve örömében,
Hogy talált tisztább hazát.

S ujra jött egy fáradt vándor,
S megízlelte hűs vizét, -
Ah de tüstént észrevette
Rajt’ a távol tó ízét.

Bármiképen szűrögette
A kavics e habokat:
Teljesen már vissza nem tért
A legelső jó zamat.
**
Igy a munkálsság s erénynek
Ifju, szűz, vidám folyása
Tiszta, ízes és üdítő,
Mint a bércz kristályforrása.

De ha egyszer tespedezni
Engedéd, - mint tó vizében
Menhelyet talál a bűnnek
Ronda férge bűz-medrében.

S bárha újra megindítod
Lelki jobb erőid árját:
Már hiába, - nem leled föl
Első bájforrásod párját.

Forrás: Családi lapok. Tudományos és Szépirodalmi Folyóirat a vallás-erkölcsi műveltség s hitélet emelésére. 4. évf. II. félév. 2. sz. Julius 31. Kiadja a Szent-István-Társulat. Szerkeszték Ney Ferenc és Klezsó József. Emich Gusztáv könyvnyomdája. Pesten, 1855.