Halász Dezső (1935-1910): Erkölcsi versek

1.
Élvezd, mit birnod engedett az ég
Ne irigyeld azt a mit másnak ád!
Nincs állapot gond és tehertelen;
Tövistelen láttál-e rózsafát?!

2.

Nem véletlen intézi sorsodat,
De egy hatalmas égi lény keze;
Nyugodjál meg! Az történik veled,
A mit irántad ő elvégeze.
Javadra munkál,bár, ez mint lehet,
Nem látja gyakran vakandokszemed!

3.
A vétkes öntudat
Egy tötrelmes pokol, -
A bűnös benne már
E földön meglakol.

4.
Hogy ha gond és szorgalom közt
Minket el nem hágy a hit:
Egy jobblétnek szép reménye
Már e földön boldogít.

5.
Istenem! Minden bizalmam
Csak te benned fektetem!
Inség, aggály és nyomorban
Ez hatalmas gyógyszerem!

Az elvesztett boldogságot
Hogy-ha tetszik-visszaadd,
Nem kell néked több idő mint
Egy rövidke pillanat!

6.
Segitek embertársimon
Titokban észrevétlenül,
S nem kivánom hogy azt nekem
Tulajdonítsák érdemül.

Ki jót tesz, a jóért tegye,
Ne nézze önnön érdekét
Ne a dicsőséget… nagy ég!
A háladat csupán tiéd!

7.
Az Isten akkor nyújt segédkezet
Midőn reményünk haldokolni kezd.
(Snell J. L. után szabadon.)

Forrás: Családi lapok. Tudományos és Szépirodalmi Folyóirat a vallás-erkölcsi műveltség s hitélet emelésére. 4. évf. II. félév. 4. sz. Augustus 31. Kiadja a Szent-István-Társulat. Szerkeszték Ney Ferenc és Klezsó József. Emich Gusztáv könyvnyomdája. Pesten, 1855.