Faludi Ferenc (1704-1779): A Kisztő úrfi éneke*

Úri nemzet eredete,
Deli, jeles, ép termete,
Gyöngyös, köves, szép ruhája,
Ruhájánál szebb orcája:
De mit használ, ha hamis?

Szeme kökény, csillag fénye,
Amor csoda épitménye,
Tüzet lobbant pillantása,
Mint az egek villámlása;
De mit használ, ha hamis?

Alabastrom fehér nyaka,
Piros rózsát nyit ajaka,
Sima márvány piciny álla,
Tiszta hónál tisztább válla;
De mit használ, ha hamis?*

Pindus hegyén szebb verseket
Nem mondanak, énekeket
Mint mikor ő torkát nyitja,
És hárfáját megindítja:
De mit használ, ha hamis?**

Szép mikor varr, szép mikor ír,
Szép ha nevet, szép mikor sír:
Szép mikor ül, szép mikor áll,
Jól hajt térdet, cifrán sétál;
De mit használ, ha hamis?

Tréfás, nyájas, hízelkedő,
bátor, vidám, kedveskedő:
Sokkal biztat mosolygása,
Teljes tárház ajánlása:
De mit használ, ha hamis?

(* Faludi kéziratában hiányzik ez az ének; A kaprinaiéban s az acad. Codexben deák cimet visel: Oda provocana.)

(** Némely másolati (l. Révai első kiadásában I. a 23. lap jegyzését), melyek közt van az academiai codex is, e versszakot a következő második énekbe iktatják be negyedik versszaknak, kétség kívül hibásan, mert a Faludi idejében is az ének és hárfa inkább hölgyek mint ifjak dolga volt, s nála nélkül e dal, mely minden női kellemeket ruház a kedvesre, csonka; nem tekintve, hogy általa a két dal egymásnak megfelelő hason kiterjedést is nyer. S így semmiképp nem érthetek Révaival egyet, ki azt interpoláltnak tartja, Bacsányival sem, ki azt kihagyja.)

Forrás: Faludi Ferenc versei . Ötödik kiadás Toldy Ferenc által. Pest, Emich Gusztáv sajátja 1854.