Lévay József (1825-1918): Fekete czigány

Fecske czigány hetyke czigány

Gyalog jár ő, nem paripán

Kevélyen lép, mint a kevély páva,

A földet is alig éri lába.

Hogy kevély és hogy fekete,

Az neki már természete;

Czímere nincs, nem volt soha vajda,

Ámde azért régi fecskefajta.

Nagy jószága van valahol,

Csakhogy maga sem tudja hol;

Volt valaha! de már ma belűle

Nincsen egyéb, mint a hegedűje.

Hegedűje arany-bánya,

Vagy ha réz, ő azt sem bánja

„Bankó is jó –mond Fecske ha jól van –

Ámbátor az csak papirosból van!”

Akad egykét polturája

S nincsen akkor neki párja;

Hegyen völgyön lakadalom, hajrá!

Ez is az is inti, de nem hajt rá.

„Mészároskám, hust de hamar!”

Fecske czigány mennyit akar?

„tudja komám, nem viszek egy fontot;

Tegye fel csak azt az egész czombot!”

Hetykén veti a vállára,

S ballag vele megmegállva

Hivatlan öt-hat kutya kiséri,

Szűköl, ugrál, hogy a hust nem éri. –

„Kocsmárosné, bort de hamar!”

Fecske czigány, mennyit akar?

„Csak szaporán Rózsi babám, hallja,

Tenne vagy öt pintet az asztalra!”

S lekönyököl nagy komoran,

Mint a kinek halottja van;

Iszik egyet, iszik kettőt, hármat,

Szeme kigyúl, jó kedve megárad.

Izeg mozog s egyszeribe

Pattan a ház közepire,

Tánczba vegyűl, de nem akad párja,

Fecske czigány csak egyedül járja.

Huritja a vén czimbalmost,

Hogy lassan most, gyorsabban most!

„Rajta czigány, rajta vén mihaszna,

Fejedelmi húrra valót kapsz ma!”

S a bor immár nem kell neki,

Mind a földre öntögeti:

„No föld koma, ládd, vagyok én úr is,

Igyál, igyál, te termettek úgy is!”

„Bort ide, bort, hadd legyen itt!

Jóravaló ur iszik itt!”

S egy-egy kortyot hörpent ki belőle,

A többit meg önti ki a földre.

Addig tánczol, addig mulat,

Ina gyengül, kedve lohad…

Föld koma is részeg lett alatta

S Fecske czigányt lábáról lekapta.

Hogy fölébred más nap estve,

Alig bírja fáradt teste…

Gyötri magát, hogy mikor ő úr volt – –

Álmodta-e, vagy igazán úgy volt!!

Nincs mit tenni, nincs mit enni,

Haza megy, de ott sincs semmi;

Hegedűjét a kezébe kapja

S uraságát emlegeti rajta!

Forrás: Vasárnapi Ujság 2. évf. 36. sz. (1855. szeptember 9.)