Az én koromban:
zörgött az egekben a
gépek acélja.
Az én koromban:
nem tudta az emberiség,
mi a célja.
Az én koromban:
beszéltek a falban a
drótok, a lelkek.
Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok
feleseltek.
Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre
borultak.
Az én koromban:
méreggel aludtak el a
nyomorultak.
Az én koromban:
kínpadra feküdtek az
árva, beteg nők.
Az én koromban:
lélekbe kutattak a
lélekelemzők.
Az én koromban:
mint koldusok álltak a
sarkon az épek.
Az én koromban:
recsegtek a trónok, a
bankok, a népek.
Az én koromban:
mily dalt remegett, a
velőkig üvöltő.
Az én koromban:
prózára szerelte a
verset a költő.
Az én koromban:
mindannyian ó de
magunkra maradtunk.
Az én koromban:
sírtunk, amikor
kenyerünkbe haraptunk.
Az én koromban:
nem volt, ki szegény
szíveket melegítsen.
Az én koromban:
álmatlanul ült
arany-ágyon az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése