Lermontov, Mihail: Egy török panasza

- Levél egy külföldi barátjához -

Tán ismered te is az elvadult vidéket,

Hol tűzben ég a rét, vad fényben satnya fák,

Hol tunya és ravasz gonoszság vert tanyát,

Hol sűrű szenvedély emésztő lánggal éget.

Ha néha jött egy-egy merész

Nagy elme, hűvös és kemény, akár a szikla,

Megtörte itt a bú, a lassú csüggedés,

S idő előtt kihunyt a tiszta fényű szikra.

Az élet többnyire teher, nem élet itt,

Hol sanda gyűlölet kígyó-karjával átfon,

Rabszolgák életük bilincsben tengetik!...

E táj az én hazám, barátom!

UTÓIRAT

Kérlek, bocsásd meg énnekem,

Ha célzást leltél e szavakban.

Az igazság, ha meztelen,

Túl keserű. Kimondhatatlan.

(Ford.:Lator László)