Kit napi harcok elvakítanak ma,
Eszmélj egy percre, gondsújtott jelen,
Oh szállj magadba, ébredj öntudatra,
Hisz egy évezred benned van jelen,
Gyúljon ki lelked egy szent pillanatra,
Nagy küldetésed fogd föl, nemzetem,
Te szent elődök művének hívője,
S te hű utódok hős zászlóvivője.
Az ősök lelke ihlesse meg lelked,
Nem múló bérre áhítoztak ők,
Távol hazából midőn útra keltek,
Választva a bizonytalan jövőt,
Maguk számára ők hazát nem leltek,
Utódaikért haltanak meg ők,
Elfolyt a nagy honalapítók vére,
Áldást esengvén Árpád nemzetére.
Oh csakis annak műve maradandó,
Aki ihlettel a jövőbe lát,
Aki felejtve mindazt, mi mulandó,
Egy örök célnak szenteli magát.
Pártos tusák közt, a tűnő, elhangzó
Zsivajban látja már a szebb hazát,
Sző elméjében halhatatlan tervet
S jövő számára gyűjt jelenben serget.
Fenséges példát hagytak ők e honra,
Minőt nem látott többet a világ, -
Mózes népével hontalan bolyongva,
Nem tett nagy útján ilyen nagy csodát,
Nappal előtte füstfelhő boronga,
Éjjel követte a láng oszlopát.
Árpád útjára az Úr nem világla
S ő elért mégis a magyar hazába.
Elért ide és itt hazát teremtett,
Melyet erő tartott egy ezredig, -
S ha méltó léssz ő hozzá, hősi nemzet,
Örök időkig áll fenn honod itt,
S ha nemcsak erő, - szent hit is lesz benned,
Saját elmédből sarjadt égi hit
S az Úr világol – néked a sötétben,
Világ vezére léssz még, ifjú népem!
Oh szállja magadba új kor küzdelmében
Honalapítás művét újra kezdd!
Magyar megváltó, várva-várunk régen,
Szívünk s elménket igazra vezesd,
A gondolatnak világversenyében
A magyar szellem győzelmét szerezd,
Népek csodálva kövessék nyomunkat, -
Eszmék harcában vívjuk ki honunkat!
Forrás: Palágyi Lajos költeményei Bp., 1907
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése