Dutka Ákos: Szolgaország (1912.)

Vérszagúak a lomha magyar esték,

Sorsunk vajúdó lelke bujtogat; -

Népsorsok titka zúg a városokban, -

Ki tudja mit hoz minden alkonyat...

Egymásra tört a pártos úri fajta,

Jobbágyok sarja új jogot akar,

Zúg e föld sok ura, grófja, papja,

Hogy mer akarni a szolga, ha magyar.

Vérbe borult szemek nem látják: a rónán

Mint ébrednek mind a megcsalt milliók,

Kiké a föld a verejtékük árán,

S teremtő, termő gyárak és kohók

Tudatra kelnek. - Félelmes szent nyár,

Kábult álmából most riad a nép,

Szolgák gerince szikrázó acél lesz

S a Munka lelke mennydörögve lép.

Haláltáncot táncol Geszt fekete grófja,

Az unott járom iszonyún recseg,

Vérharmatos lehet estére a róna,

Ha viharrá válnak majd e friss szelek,

Erős várunk az eljövendő Isten,

A Munka megváltó, szárnyas szelleme,

Ki most ereszti harcba millióit

S nincs erő, mely megbírhat vele.

A történet nagy, véres bibliája

Kinyitva, már új, szent lapokra vár, -

Ki tudja mit hoz e vihartól terhes,

Bomlott, szenvedelmes, magyar, lomha nyár...

Vérszagúak már a zivataros esték,

Sorsunk vajúdó lelke bujtogat,

Népsorsok titka zúg a városokban,

S ki tudja mit hoz minden alkonyat.