Alszik az
éjjeli őr, csuklóján pislog a lámpa,
ő is
aludna.
Nincs ki
vigyáz békénkre, barmunkra s feleségünk
és
mimagunkra.
Nesztelenül,
tőrrel markában surran a tolvaj,
éj a
ruhája.
Cinkos
fellegek ökle takarja a hold arcát, mint
gáz-hadilárva.
Verd föl
az alvókat, füttyents, kongasd a harangot,
fújjad a
lángot!
Ellopják
szavainkat, a házat, a friss levegőt; védd,
védd a
világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése