Kazinczy-kiadóvállalat, Kassa.
Csonkamagyarországon a Studium bizománya. Jaczkó Olga kedvelt és értékelt
novellaíró a Felvidéken, ez a kötete bizonyos mértékig igazolja hírét.
Technikában és meglátásban csakugyan író, témáiban már kevésbé rokonszenves:
túlontúl sötét. Nőíróknál ritka dolog a vigasztalanság ekkora mértéke; végig a
kötet tizenhárom elbeszélésén keresztül alig akad méltányos, jó embere;
közömbös, rideg, sőt gonosz és ostoba a legtöbb. Talán az írás erejét akarja ezzel megmutatni, író
voltának férfias fémjelzését; talán így látja embertársait valóban. A
megbocsátó derűs szem azonban még nem az erő hiánya, a jó felfedezése nem a
nőíró lebecsülő jellemvonása. Sajnálnók Jaczkó Olgát, ha élete folyásában csak
olyan emberekkel találkozott volna, mint az alakjai. A papok züllöttek és
kíméletlenek; a tanítónők gonoszak a rájuk bízott gyerekek iránt, férjhez
menési vágyukban nevetségesek, titokban szeretkezők. A háború előtti Magyar
irodalom egy részének folytatása az ilyen bitumenes írás; reálisnak szokták
mondani, a reális élet azonban nem ilyen.
A kötet gyűjtőcíme egyben a legszebb elbeszélést
jelenti. Ez a Virágzó cseresznyék
című novella mély és tökéletes asszonyi líra; stílusban, erőben, szerkezetben
és lélekrajzban tökéletes alkotás. Megoldása is felemelő. Az Október az államfelbomlás ügyes képe
egy megértő és szociális érzékű úri fiún át. Az Isten kegyelmében egy férfi-lelkigyakorlat igaztalan
következményeit tárgyalja; a férfi a szerzetes korbácsló prédikációjára leköpi,
közönségesen leköpi asszony-szeretőjét, hogy később kétségbeejtő
lélekforgatagban könyörögjön érte. A Leányintézet
című hosszú elbeszélésben a leánynevelő szőröstül-bőröstül embertelen, alig van
a lányoknak jó szavuk és gyengéd érzésük egymáshoz. A Sírásó Péterné-ben kitűnően megírja a sírásóné beszélgetését urával
megásandó saját sírjáról, de azt már nehezen hitetheti el, hogy négy szál
deszkát senkitől ne kaphasson a szerencsétlen sírásó felesége koporsójának.
Jaczkó Olga írói egyénisége mindebből tisztán
kialakul előttünk. A társadalmi és erkölcsi nyomor, az ember magára
hagyatottsága, a poligám férfi közönye az egy férfit szerető és istenítő nő
iránt, ez az írói birodalma. Mosolya nincs. Feszültség van az írásaiban s ezzel
az olvasó érdeklődését már kezdetben megnyeri. El nem igazít, magunkra hagy.
Később, élete előbbre haladtával átfogóbb lesz a szeretete s a megértés
könnyével átszőttebb a szava. A megértés könnye kimossa majd alakjaiból a jót
is.
K.
Napkelet 7. évf. 1. sz. (1929. január 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése