Ezt a földi életet
Tévelyegve járom,
Sokszor föl-fölébredek,
Mert riasztó álom,
És kinyíló két szemem
Nagy csodára döbben:
Fény előttem és örök
Fény lobog mögöttem.
Jézus, te vagy ez a fény,
Csillagok világa;
Árnyat tőled vetek én,
Fénnyé veled leszek én,
Jézusom, te drága.
Hogyha minden csillagom
Lebukik az égről,
Hogyha minden szív kizár,
És szívemben hét tőr:
Jézusom, te megmaradsz,
Csillagokból csillag;
Szívemen át, drága szív,
Angyalomnak hívlak.
Nincs olyan gyász, hogy örök
Mosolyod ne vágna
Rajta fényes rést, Uram,
S ne ragadnál vidoran
Magadhoz, te drága.
*Déri Múzeum Oláh
Gábor-szobájában őrzött kéziratos verseskötetből
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLVI. évf. 46. sz. 1946.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése