Ha majd a hősök visszatérnek
A dúló háborúk után:
Muzsika szól és zeng az ének
Hősi lanton és furulyán.
Virágesővel várjuk őket,
Fejökre szórjuk a babért,
Kik megjárták a vérmezőket,
Csókoljuk arcukról a dért.
Ha majd a hősök visszatérnek,
A lelkünk fénnyel lesz tele.
Elissza záporát a vérnek
A béke boldog reggele.
A régi tűzhely lángja újra
Vígan árasztja melegét,
S az obsitos hős lángra gyúlva,
Sző virtusáról száz regét.
Ha majd a hősök visszatérnek,
Lesz, aki csonkán bandukol,
Sötét árkában két szemének
Ott ül a kísértő pokol.
Lesz-é, ki ráhajlik szelíden,
Mint bús madárra lombos ág,
Vagy koldusként bolyongva, ígyen
Emészti sírba majd magát?
Ha majd a hősök
visszatérnek,
Lesz, aki nem tér
meg soha,
Hiába hull érte sok
éjnek
Virrasztó, könnyes
zápora.
Lesz, akit
mindhiába várnak,
Estenden, csókos
hajnalon:
Ő már lakója más
határnak,
Sírját befödte
dudva, gyom.
Ha majd a hősök
visszatérnek,
Új magból új kalász
ered,
S hol botja eltört
a kenyérnek,
Ki arat áldott
kenyeret?
Gazdag jövendő
mézpatakja
Nekik csak csillogó
remény…
Ki lesz a hősi
árvák apja?
Lesz-é, aki
felelje: én?
Ha majd a hősök
visszatérnek:
Hangos, nagy
ünnepek helyett
Az angyalok
szeretetének
Adjunk szívünkben
lakhelyet.
Az lesz a napja az
örömnek,
Ha könnyet nem
töröl kisem:
Ha majd a hősök
visszajönnek,
Sírót ne lásson senki
sem!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLIV. évf. 45. sz. 1944.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése