Jézus örök szimbólum, kit ragyogva
Felölt a szívünk, mint arany ruhát,
Felöltelek s király vagyok tebenned,
A szívem minden szívnél puhább,
Nincs énnékem, csak egy hazám. Magyar vagy,
Uram, te is, anyámnak nyelve szól
Ajkad mézében, értelek s megértesz.
Ismersz te jól.
Itt a szőke Tiszánál andalogtál,
Mikor mennyországod alapja vas
Traverzeken emelte tornyait fel,
Ormodig, csillagos magas.
Itt, a mi erdőnk rejtett negyven éjjel
S negyven nap, böjtöd zord igézetében,
Itt omlott sóhajod virágok illatába,
A szél megcsap s még benne érzem.
Nem vagy te zsidó, hisz keresztre vontak
Izrael fiai, a balga
bölcsek;
Mérget kevertek bíborszín borodba,
Hogy a törvényt betöltsed.
Magyar vagy te. Komor, zord Golgotádat
Felhőibe takarja bús Arad.
Kereszted fája magyar fa; s a pusztán
Délibábként leng sugarad.
Mi vagyunk néped, Uram, a magyarság,
Minket hajszol a gazság Golgotára.
Keresztfán hervadunk, egy nemzet-élet
Késő váltságunk drága ára.
Nekünk támadsz föl harmadnap, te nagy Szív,
Mi is bukunk, kemény sírba temetnek,
De harmadnap
fölépül templomunk is
Harsonazengésre
szent nevednek.
Jézus örök
szimbólum, kit ragyogva
Felölt a szívünk,
mint arany ruhát,
Felöltelek s király
vagyok tebenned,
A szívem minden
szívnél puhább,
Nincs énnékem, csak
egy hazám. Magyar vagy,
Uram, te is,
anyámnak nyelve szól
Ajkad mézében,
értelek s megértesz.
Ismersz te jól.
*) A Déri Múzeum Oláh
Gábor-szobájában őrzött kéziratos verseskötetből
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendáriom XLVI. évf. 46. sz. 1946.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése