Alkonyra hajlik már az évszak,
nő a homály, fogy a derű,
a dombra hűvös szárnyú szél csap,
fél a madár, fázik a fű.
Augusztus küzd az őszi haddal;
nem ringat jégmadárt a hab:
egy percet elveszít a nappal,
és egy sugárt a pirkadat.
Némán tapad a mennyezetre
a légy, mint akit csapda zár,
s mint földre hullott hópehelyke,
apránként olvad szét a nyár.
(Ford.: Nemes Nagy Ágnes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése