Fagytól gipsszé dermedetten,
havas éter-zubbonyukkal,
Paradicsom hét állványán
ereszkedve le, arannyal
szegélyezett mellvédek közt,
hágcsón, amely láthatatlan,
halántékomat kiásni
jön a három pallér-angyal.
Míg a második mennyország
ablakában, a szabadban,
szabad szélben, mely jön és megy,
ringva szabad akarattal,
azt se tudva: jönnek? mennek?
távozó fénysugarakban
szendereg testem mezítlen –
csilló mész-lepel alattam.
- Angyalok, mit is akartok
háromfelé szelt agyammal?
Gipszbánya, és égi vödrök
merik vérét szakadatlan,
s fönt, a hetedik mennyország
állványán, fönt a magasban,
csillagokat s palotákat
meszel három pallér-angyal.
(Ford.: Somlyó György)
(Forrás: Rafael Alberti: Az ismeretlen angyal – Válogatott versek old. – Európa Könyvkiadó Bp., 1962.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése