Garcilaso visszajönne,
hű apródjaként kisérném;
lovagoknak ő a gyöngye.
Tengerész-gúnyám – ha nézném -,
válna rögvest harci mezre
ragyogó páncélja fényén;
lovagoknak ő a gyöngye.
Hej, ott állnék kengyelénél,
kalapom kezembe gyűrve,
s szavait szivembe vésném!
Lovagoknak ő a gyöngye.
(Forrás: Rafael Alberti: Az ismeretlen angyal – Válogatott versek 28. old. – Európa Könyvkiadó Bp., 1962.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése