Ó, pap, a sortüzek visszhangja éneked,
ne várj hát érte hálát;
a guggoló halál hátad mögött nevet,
karjára hajtva állát.
Ó, pap, az ég szüze s angyala mind remeg,
megpillantván a füstöt,
midőn ágyúkanóc lángjával gyújtja meg
a szent gyertyát a püspök.
A tanácsban szíved magas helyet remél,
ha pártol a szerencse.
Ám jó. De akkor ossz áldást, ha már a vér
nem hull a kövezetre.
Éljen Gessler, a hős! Tell Vilmos - vesszen ő!
Hörgő orgona-zsoltár.
Érsek, templomodban a hullaházi kő-
lapokból áll az oltár.
Míg így szólsz: - Te Deum! Dicsérünk, Zabaóth,
seregek fejedelme! -
A tömjén illata félig hantolt sírok
A tömjén illata félig hantolt sírok
gőzével olvad egybe.
Gyilkoltak éjjel és nappal kegyetlenül,
nőt s gyermeket se szánva!
Bűn és gyász! Sas helyett dögkeselyű repül
ma már a Notre-Dame-ra.
Magasztald pazarul a gyilkos banditát;
holtak, ti hallottátok!
Isten lát téged, és előtte hő imád
úgy hangzik, mint az átok!
Algír s Cayenne felé már elhajóztak a
szomorú száműzöttek;
Bonaparte Lajost látták idehaza,
ott hiénák nyüzsögnek.
Hány munkás, hány paraszt! Mind-mind részese lett
a zord számkivetésnek!
Nézz jobbra, s azután vess egy tekintetet
balra is, Sibour érsek:
Árulás és Lopás a te két szerpapod;
Istened s lelked add el.
Végy hóhérkötelet, s kántálj Te Deum-ot
fődön püspöksüveggel!
Misédhez gyilkolás minisztrál, és mikor
kis neszt hall, már tüzeltet.
A sátán tölt neked, és nem a misebor
festi vörösre kelyhed.
(Ford.: Kálnoky László)
*
(Hugo, Victor francia író és költő, a késői romantikus korszak nagy alakja. Írt lírai verseket, regényeket, színdarabokat. A haladás szenvedélyes hangú harcosa, a szegények és elnyomottak barátja. Istenhívő, de gyűlöli a papságot és a vallást.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése