Oh, mi édes is volt... Éjfélkor lett vége
A mesemondásnak, mesehallgatásnak –
De az iskolában a „kétszerkettő”-ből
Rosta Gyuri bezzeg csúnyán megvert másnap!
A kályhasarokba kellett térdepelnem,
Déli harangszóig úgy elsírdogáltam...
S könnyeim fátyolán meg az ablakon át
Az úton mindegyre egy szekeret láttam.
Szaladó szekéren azt a méla vándort,
Kiről olyan szépen mesélgetett anyám:
„... És mikor hazaért, úgy csüggött szótlanul
Édes anyja ajkán, mint a gyümölcs a fán...”
Rosta Gyuri bizony első padba került,
El is dicsekedett a nyert diadallal!
- De én többet tudtam másnap mindenkorra:
Egy öröknagy névvel, egy örökszép dallal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése