Oly gyáván sápadozik a holdszemű éjfél
fenn a dióknak az ága fölött,
mint távoli lesben a vénség
tarka ruhámnak a ránca között.
A gazda derék vállára nyargal az éj.
Rajta rúdon, fityegőn, két vödör víz hintál.
Bamba szemekkel és teli tőggyel
áll a tehén kapuhídnál.
Álmomra borul a gerendák rácsa.
Máknak az illata hull, mint magja a zsákba
és serceg a sün kinn a sövényben,
perceg a szú benn a szobámban.
(Forrás: Takáts Gyula: Vulkánok, fügefák Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése