Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem szűz szerelmét.
Legyen, mint puszták rőt kopárja,
Mi bennem üdvről álom, emlék.
Mint falevél, mit őszi szél hajt
Ezer társával egy halomba:
Magam is muljak el s a tél majd
Hullassa leplét bús nyomomra.
Rim szárnya szerte hirt ne hordjon,
Hogy egykor érted éltem, égtem:
Enyészen az is rejtve zordon
Szivem halálos börtönében.
S amig igy minden vágy belém hal:
Bús kéj hat át e pusztulásban,
Hogy ezalatt a magaméval
Emléked sirját is megástam!
(Forrás: Tompa László: Erdély hegyei között – Clug-Kolozsvár 1921. – „Minerva” Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése