Illatozó koszorúk, ti, ez ajtószárnyra akasztva,
meg ne remegjenek ám könnyem-esőzte fehér
szirmaitok; záporfelhős-szemü mind a szerelmes.
Ám, ha kitárul a szárny és szeretőm jön, a szép,
hullassátok szőke fejére szememnek esőjét,
hadd fürdesse meg őt könnyem, a záporozó!
(Ford.: Papp Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése