Küprisz és ti habszüzek, arra kérlek,
hadd kerüljön vissza fivérem épen,
bármit is kíván szive, hogy beteljék:
váltsd te valóra!
Bármi bűne volt: valamennyit oldd fel;
kedvvel nézzen rá a barát - haraggal
minden ellenség - nem: ilyen ne légyen
már soha többé!
Éljen úgy, hogy nénje a hírnevében
részt vehessen, oldja fel azt a fojtó
gyászt, mely egykor szívemet annyi kínnal
tönkregyötörte.
Hogyha ócsárolta a nép - a szégyen
(mint a kés, úgy szúrt; ha a seb be is forrt,
most a vidám ünnepi csődületben
újra kisajdul.
Istenasszony, hogyha dalom csak egyszer
felvidított:) halld e fohászt, magasztos
Küprisz - és a szégyen e nagy csapását
(űzd el örökre!)
(Ford.: Franyó Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése