2020. máj. 30.

Reményik Sándor: Márványtömb


Áll formátlanul, faragatlanul;

Nyers, puszta kőtömb, Szikla-hatalom,

A müvésszel áll szemközt zordonul,

Ki tépelődik már az Alakon.

 

A felszikrázó márványpereken

Sivár kietlen dac vonaglik át,

A kő s a lélek perbeszállni kész:

Vajjon ki nyeri meg ezt a csatát?

 

A müvész büszke homlok mögött

Bontakozik fénylőn az istenarcz,

A természet, az ős-márvány tagad:

Ember, minek az eget-vívó harcz?

 

A véső cseng és döng a kalapács,

A márvány tűr és konokul kacag,

Egy elhibázott mozdulat csupán,

S a formán ujra úr az ősanyag.

 

A véső cseng és döng a kalapács.

Tán évekig – míg elkészül vele,

Talán a márvány istenarcot ölt –

Talán a müvész elpusztul bele.

 

Forrás: Zord idő 1. évf. 4. sz. 1919. okt. 16.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése