Uram, lesújtott bosszúd ostora
S porba alázta büszke lelkemet.
Mit bőven osztott jobb kezed, balod
Elvette mind az áldást, kincseket.
Marhám, kenyerem s szőlőmnek bora
Mind odalett és sok-sok gyermekem.
Minden barátom rútul elhagyott,
De annál több lett ádáz ellenem.
Vánnyadt testemen férgek hada rág
S bögölyök szívják vérem és velőm.
Elhessegetni undok férgeket,
Hol van hajdani oroszlánerőm?
Dögmadaraknak látni csapatát
S kár-karrogásuk hallni szörnyü kín.
Minden csak gúnyol, rugdos, sérteget
És vigasztalan húllnak könnyüim.
Megérdemlém e roppant szenvedést?
Uram,l kutatni nem vagyok botor.
Panaszló ajkam bűnömül ne tudd,
Szavam, ha Téged esdőn ostromol.
És vétkeimnek tengerét se nézd
S szünjön bosszúdnak vészes ostora:
Nálam boldogabb és nálam szomorúbb
Embert nem sújtott haragod soha.
Forrás: Zord idő 1. évf. 8. sz. 1919. dec. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése