2020. máj. 30.

Reményik Sándor: Tőlem…

Tőlem szerelmes dalt ne várjatok,

Én rajtam megfogant egy furcsa átok,

Ábrándos húrja nincs a hegedűmnek

Én senkinek sem adok szerenádot.

 

Epedve búgó vágyak poétája

Én nem vagyok. Ne kelljek senkinek!

Nem trubadúrnak jöttem én ide,

S nem küldtek engem rózsaligetek.

 

Az éj s a köd küldötte vagyok én

A szakadékok üzennek egymásnak

Velem. És köt a kietlen parancs:

Magányosan az utak szélén álljak!

Hogy álljak, mint egy pusztai kereszt,

Hogy álljak, mint egy bús Memento Mori!

Hivatásom: az örök fájdalom

Érczbetüit az ős-gránitba róni.

 

Hogy járjam a lét tarolt erdejét

És versenyt süvítsek a szabad széllel,

S egykor, ha minden dalom elapadt:

Hárfámat a sziklákon zúzzam széjjel!

 

Forrás: Zord idő 1. évf. 6. sz. 1919. nov. 15.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése