Csend van. Sejtelmes, titokbontó.
- Mintha a világ néma lenne,
Mintha a Magány ünnepelne.
És megszólalnak hangtalan hangon
Szívbörtönömnek csukott rabjai:
Fojtott érzések feltörő jajját
Vélem hallani…
Leintett vágyak, tagadott álmok,
Emelik szavuk’ búgva, halkan –
Meg sem írt versek lázas ritmusa
Lüktet át rajtam.
S mintha intene valami óva:
„Hagyd a célokat! Becsap az élet!”
Mintha beszélne keserű hangon
Bennem a lélek.
S mintha a vágyak, - haldokló vágyak,
Ölelnék lelkem utoljára
S mennék az élet álmokat-rabló
Nagy útjára.
Forrás: Zord idő 1. évf. 8. sz. 1919. dec. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése