Lelkembe fájó hézagot tépek:
Kattognak, zúgnak a gépek.
Közéjük lépek.
Gyorsúl az ütem –
Remeg a padló s a hitem.
Futnak a szíjak,
Vijjogva nevemen hínak.
Mohón elkapnak, nevetve visznek,
Nekem se hisznek,
Tépázva, sivítva visznek.
Forrás: Zord idő 1. évf. 2. sz. 1919. szept. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése