Pihenni vágyom, zajatlan, néma csöndre.
A zsibvásáros élet kalmári lázát,
Lélekkufárok shyloki alkuzását
Utálom.
Feledni vágyom; feledni mindörökre,
Mi lelkem tépte, rágta; bánatot, reményt,
Mit fölkavart az élet, vagy miről regélt
Az álom.
Temetni vágyom a Multat, vakult koldust.
(Tág pupillákkal nézett messze nap felé.
- Tervezni ember dolga, ámde Istené
A végzés. -)
Építni vágyom, építni újabb trónust,
Neked, dúsabb kalászú, több ború Jövő,
Mit meg nem ronthat ármány, semmi cselszövő
Igézés.
És élni vágyom, óh élni napban, éjben,
Szeretni lányt s a csókot és a dalt s a bort!
Lelkem kacagjon újra és a nagy Raport
Búsan ne érjen!
Forrás: Zord idő 1. évf. 2. sz. 1919. szept. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése