2020. máj. 30.

Ziegler Károly: Nagy Emma verseire


Jaj, kicsi lány, kicsi lány, de csodás,

De varázscsodaszép a te lelki világod.

Látod, a vén cinikust iderántod

A lábod elé. S mint régi parázs,

 

Ami hamvak alól új szélre kilobban.

Dobban a szívem a szűz muzsikára,

Párapuhán ami száll s minek ára

Köny, amit öntesz annyi dalodban.

 

Fáj a szivemnek a könny, ami hull

S gonoszul remegek, hogy hulljon a könnyed.

Könnyeden, óh, ha terül puha szőnyeg

A lábad elé, szivem összeszorul,

 

Hogy elhal a dal, ami szárnyat emelget.

Lelked a kagyló, könnye ha nincsen,

Nincsen gyöngye sem. Én kicsi kincsem

Fájva kivánom, - fájjon a lelked!

 

Forrás: Zord idő 1. évf. 4. sz. 1919. okt. 16.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése