Megtöretett a lelkem. Megtörött büszke nyakam,
Megtört a szemem fénye. Megtört egész magam.
A bús, nagy-nagy megtöretésnek ünnepe van…
Kellene imádkozni, mint Jézus a kereszten.
- - A bűnbánt lator itt van balkézfelül mellettem –
És a tömeg is itt van és szórakozik rajtam.
Szólj hát hozzájuk ígyen, fakóra fakult ajkam:
Én nem égi, én földi poétának születtem.
Új nagypéntek csodája új fájdalomkereszten:
Új legendák csírája az én fiatal testem. –
A kötözött szerelem véresen szakadt szója:
Vagyok egy szép földi tan bús megalapítója.
Én bibliám az igaz, bátor Mindent-bevallás.
- Tanítványaim vigyék szanaszét ezt a vallást!
De én meg nem bocsátok tinéktek a kereszten.
Én nem égi, én földi poétának születtem!
Forrás: Zord idő 1. évf. 8. sz. 1919. dec. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése