Levelet írt Zsuzsika,
Igaz szívvel írta,
Igaz szíve könnyeit
A szélére sírta…
Gyöngybetűkkel rótta rá
A borítékára:
„Nagyapónak vigyék el
Kincses Kolozsvárra!”
Bélyeget is ragasztott
Fönt, a jobb sarkába,
Repült vele s bedobta
A postaládába.
Postás bácsi kivette
S fölszállt kocsijára,
Zsuzsika még csókot is
Küldözött utána.
Kérdi másnap a postást:
„Érkezett-e válasz?
Kolozsvárról Budára
Nem száz mérföld tán az?”
Azt felelte a postás,
S beléhalaványul:
„Nagyon messze vagyunk most
Szegény Kolozsvártúl!”
Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz. 1940.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése