Édesanyám lelkem,
én legkedvesebbem,
mint az égi szentkép
ragyogsz a szívemben.
Olyan a jóságod,
mint a puha kalács,
olyan a te szíved,
mint a forró fohász.
Mikor eszembe jut
Ősz hajad, szép szemed,
mintha átölelne
halk, bársonyos meleg.
Mintha átölelne
engem a tisztaság,
mintha csak hallanám
a szeretet dalát.
Édesanyám lelkem,
én legkedvesebbem,
a jó Isten téged,
sokáig éltessen!
Adjon neked erőt,
sok-sok boldogságot,
teljesüljön minden
igaz kívánságod!
Forrás: Gyakorlati pedagógia
4-5. sz. 655-669. l. - 1940.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése