Ünnep ez a szép nap; szívben templomokban
A hazaszeretet fáklyája kilobban,
Fényt derit a múltra,
Mikor szent hév gyujtá lelkünket, arcunkat,
S szabadságért vívott gigászi harcunkat
A világ bámulta.
Tavaszi sugártól a természet ébred,
Hegyen, völgyön, síkon megmozdul az élet
És nem hagy pihenni;
Dalok zendülése, zászlók lobogása
Hívogat bennünket örök bajvívásra,
Emlékezni, tenni.
Jeltelen sírjokból e napon kiszállnak,
Körültünk lebegnek e dicsőült árnyak,
Vértanuk és hősök,
Buzdítanak, hogy szentelt nyomaikban járjunk,
Boldogabb jövőt is csak magunktól várjunk
És legyünk erősek.
Mi pedig, kik ama kort még nem feledtük
S dicső küzdelmében részünket kivettük
Verejtékkel, vérrel,
Mutassuk az utat bölcsen intve, óva,
Melyen viharűzött nemzetünk hajója
Biztos parthoz ér el.
S ha örök álomra hajtjuk le fejünket,
A tulvilágra is kísérjen bennünket
Hit és remény szava;
Hogy rég elfelejtett hűlt poraink felett
Szabadsága szárnyán naggyá emelkedett
S felvirult a haza.
Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz. 1940.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése