Alszik még a Napocska
Messze valahol.
A fecske se szállt ki még
Az eresz alól.
A hajnali szellő is
Még csak félve leng,
Odakint a sík mezőn
Már a kasza peng.
Peng a kasza, dűl a rend
S a kaszás után
Fürge kézzel kévét köt
Szőke, barna lány.
Imádkoznak magukban
Szívből szótalan,
Ahhoz, Kinek mireánk
Mindig gondja van.
De mikor a pacsirta
Énekelni kezd,
Az aratók kedve is
Szárnyakat ereszt.
Hét határig zengenek
A vidám dalok,
Dudorász a szellő is,
A Nap mosolyog.
Fölszítta a Napocska,
Rég a harmatot,
De a tarlón mégis sok
Drágagyöngy ragyog.
Végiglen a verejték
Gyöngye lepi el,
Azt majd csak a jó Isten
Gyűjtögeti fel!
Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz. 1940.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése