Mutatvány a fiatal
költőnek
Délibáb (Szeged 1928)
c. kötetéből.
Szegény szavak, csip-csup beszédek,
Sok csipke, sujtás, szórovátka,
Keresgélsz köztük dúsat, szépet
És szíven sujt a szónak átka.
Mégis leírod: Élet, Álom,
Hűség, Hiúság, Sóhaj, Ének,
Pedig velük bajos bejárnod
A végtelent, s a semmiséget.
Oh összepiszkolt, összevérzett
Papirszeletkék, szóvirágok,
Szép hitek, vágyak, álmok, vétkek,
Örökvén örök néznek rátok.
Iszonyú örök néznek, néznek,
Hetedhét-titkon hét pecsétek,
S a jégmező lángokban éghet,
Nem moccannak a messzeségek!
Fülek hiába hallgatóznak
Halk hangokra hideg homályban,
Halál taván libeg a csónak,
De nem igaz, hogy ár-apály van.
Oh, nem igaz, hogy szép a szépség,
hogy jobb a jó és rossz a vétek,
Nincs Mámor, Csók, Hír, Dal, Dicsőség,
Nem moccannak a messzeségek!
Egyszerre áll és forr az örvény
A sűrű átokszőtte éjben,
Nincs külön Szó és külön Törvény:
Az árva kis emberszavaknak
Titkai eltemetve vannak
Az álmodó Isten fejében.
(Szeged)
Forrás: Széphalom, (2). p. 113. (1928)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése