Két könnyű folt, a dús mezőn
Habos-zöld, selymes foglalatban:
Együtt ültünk a pázsiton,
Nyár-délután, hat óra volt...
A fű között tücsök dalolt
S az ég, egy nagy harangvirág,
A hegyekkel összehajolt,
Emlékezem, hat óra volt.
Éreztem, hogy valami készül:
Távoli nyárfák integettek,
Két játék-fáradt kisgyereknek
Könnyű dalú tücsök dalolt,
S ahogy a nap lejjebb hajolt, -
Jer, menjünk, - szóltam izgatottan,
S hogy meg sem mozdultál, legottan
Megfogtam kis gyerekkezed:
Te rámemelted a szemed
S két buksi fej összehajolt,
Harangvirágkék ég alatt
(- Nyár-délután, hat óra volt, -)
Úgy jött, hogy megcsókoljalak...
Harangvirágkék ég alatt
Remegve zengtek karcsú nyárfák
S lábainknál tücsök dalolt,
A dús mezőn, két könnyű folt
összehajolva csókolóztunk,
míg gyermekségünk szép dalát
Valahogy ők, akkor lejátszták...
Emlékezem, hat óra volt
S zengtek, zengtek a karcsú nyárfák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése