A gyáva faj, a
törpe lelkek,
Kik nem szégyenlik
magokat
Sápadni, ha
kezemben a lant
Egy-egy merészebb
hangot ad;
Ha a
közelgőviharnak
Megérint hírmondó
szele,
S dalom, mint
felkapott madár, a
Földről magasra
száll vele.
A vész készülőben
van még,
és nem szakít le
egyebet,
Mint ajkamról
egy-egy hangos szót,
A fákról egy-egy
levelet;
Hah, majd ha
mindenerejével
Fog dúlni és
üvölteni,
S szívem mélyét
forgatja föl s a
Fát gyökerestül
tépi ki!
Mit mondotok, mit
tesztek akkor,
Ha a világnak
sarkai
Földindulástól,
mennydörgéstül
Tőből meg fognak
ingani,
Ha összevesz, mint
négy vad állat,
És pusztít mind a
négy elem,
S én vérbe mártott
lantomat majd
Véres kezekkel
pengetem?
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése