Vecsey Sándor (1828-1888): Egy apa, gyermeke születésekor (1848. márc. 15.)

A népszabadság első hajnalán

Születtél édes gyermekem,

Áldott a perc, áldott az óra, mely

Szabad fiút adott nekem.

Szent az a lég már, amelyet te szívsz;

Oly tiszta és oly éltető,

Midőn a rablánc rólunk leszakadt,

Édesebb, jobb a levegő.

Bölcsőd felett, mint hímes pillangó,

Lebeg szülőid öröme;

Midőn újjászületett a haza,

Te együtt születtél vele. –

S majd, mint tavaszi gyenge kis madár

A hintázó zöld lombokon,

Nősz fel és élsz, mint egyszerű polgár

Szabad hazában szabadon.

Nem önkény és zsarnokság igazgat,

Jog és törvény fog védeni,

S mit ember az élettől követel,

Meg fogja az teremteni.

Hol most nyomor és ínség kiabál,

Bőség leend a téreken,

S a nép, mely annyit küzdött s szenvedett,

Paradicsomkertben leszen.

Boldog, ki rab volt és szabaddá lőn,

Százszor boldog te gyermekem,

Akit az ég szabad polgárok közt,

Szabad honban adott nekem.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.