Ti sírokon élődő hyenák,
Ti koporsónak éhes férgei,
A szabadság futó vadjainak
Szívtelen üldöző vérebei…
Nem könyörgök már nektek ezután,
A kérelem nem fog tirajtatok…
Átokra hívom fel anyátokat
A hazát, kit ti elárultatok!...
Tudjátok hát, hogy e hon tetszhalott,
Mert a méreg nem jól kevertetett;
Nem halt ő meg, s fel fog támadni még…
Sírjában jól fölismert titeket.
Ti éhesen oda rohantatok
Utolsó ékeit elorzani…
De jaj nektek! a gyalázat kevés…
Megtorlásul vér fog patakzani!...
És bűnhődéstek oly kicsiny leszen;
Csak ami kínt és szenvedéseket
Egy élet elbír, és ész kitalál…
Csak ily ítélet lesz fölöttetek.
Potomság! –
Kebletek csak egy pokol
S a szív
elkárhozott llek leszen,
Mely saját véretek
lángjainál
Égni fog és
kínlódni szüntelen!...
De bűnhődéstek oly
kicsiny leszen…
Vagy mondjátok csak:
mi volt bűnötök?
Egy nyelv
megrontott egy nagy nemzetet
És a díj értte: percnyi
örömtök.
S a nemzet milliója
szenvedett
Át nem csak egy-tíz
emberéleten…
Egy cudarnak órányi
kéjeért…
Hah!... bűnhődéstek
oly csekély leszen…!
De emberektől ne
irtózzatok,
Mind tiszták itt a
többi emberek,
S ki volna az, ki
bűnhődéstekért
Hóhértokká lenne –
fekélyesek!
Nektek való ez,
végezzétek el:
Elárulva majd egy a
másikat
Kész lesz bűntársát
elhóhérlani…
- S e végrehajtó
lesz az – öntudat!
Forrás: A szabadság
lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár
1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése