Ütött az óra, föl, ébredjetek föl:
Rab gondolat, elfojtott érzemény.
Nincs többé lánc a léleknek sas szárnyán,
Nincs többé lánc a költő énekén.
Oh szálljatok, miként gyorsszárnyú fecskék
Vivén tavaszt, meleg napsugarat,
Hogy keljen ki a szabadság szent magva,
Mely rejtve még a szolga föld alatt.
Oh szálljatok, miképp az enyhe szellők
Elhervadott, szétdúlt vidék felett,
És harmatban írt öntvén a sebekre,
Szárítsátok az égő könnyeket.
Oh szálljatok, ha kell, mint terhes fölleg,
Mely összegyűl a kín sóhajiból,
És villámokkal megterhelt méhében
A népszabadság isten hangja szól.
Hallom, hallom zaját az ébredésnek,
Örömben ég e szenvedő kebel.
Oh hangotok a legszebb szabadságdal,
Mit valaha csak költő énekel.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése