Elég soká voltunk fajankók,
Legyünk végtére katonák!
Elég volt már a furulyából,
Riadjatok meg harsonák!
Elöl pofoznak, hátul rúgnak
Hazám, tovább is tűrsz-e még?
Nem lobbansz föl, míg mennykövével
Föl nem gyújt a haragos ég?
Oh nemzetem, hát bírnak téged
Örökké féken tartani
A nagyfejűek és kisszívűek,
(A táblabírák) szavai?
Vagy úgy van, amint ők beszélik,
Hogy elfajult már a magyar,
Hogy gyöngeségből, gyávaságból
Harcolni nem bír, nem akar?
Hazugság, szennyes gaz hazugság,
S mint a nyelvetek akkora;
Nem pezseg, nem habzik a magyar nép;
Csendes, de tüzes mint bora.
Csak volna harc, csak öntenék már
Vérünket… bár csak öntenék!
Majd meglátjátok, holtrészeg lesz
Minden csepptől egy ellenség.
Siess, hazám, napfényre hozni
Világra szóló híredet,
Mit osztrák járom, zsarnok ármány
Elrablott és eltemetett.
Jöjjön ki kardod a hüvelyből,
Mint fellegek közül a nap;
Vakuljanak meg, s megvakulnak
Akik reá pillantanak.
Elég soká voltunk fajankók,
Legyünk végtére katonák!
Elég volt már a furulyából,
Riadjatok meg harsonák!
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése