2014. márc. 19.

Janka Kupala: Sasok (1923.)





Szárnyaljatok fel, hé, sasok!
Röpüljetek, harcoljatok,
Föl, föl, maradjon lenn a múlt,
Mely álmos ködbe, sírba hullt.

Zúgó vihar dörögve ráz,
Vagy véres villám felcikáz –
Zengjétek századokon át
Új gondolatok igazát.

Kezünkben sarló, kaszanyél,
A kardotok kemény acél,
A dörgő orkán meglapult,
Mely zúzta-verte tegnapunk.

Az átkozott múlt árnyait,
Vad, kancsukás bálványait,
Elverte innen, hős sasok,
Ifjú erőtök, dalotok.

Ütött az óra, várt a nép,
A szabadságot várta rég,
S kilép a ködből koszorús
Homlokkal a hős bjelorussz.

A szabadság virága nyit,
Már ropja bűvös táncait,
Mert új a sors és új a tánc,
Szabad karokról hull a lánc.

A sarló s kalapács jelét
Azért kaptátok, hogy e nép,
Úgy mint a mesebeli hős,
Vakmerő legyen és erős.

Hogy melyet hősi kard kivív,
Szabadságához lenne hív,
És hogyha újabb próba kell,
Zord hullámként torlódna fel.

Hogy viharként harsogjatok,
S világra szóljon hangotok,
S a szabadság láng-színt kapott
Ágyán ne bóbiskoljatok.

Az ősök századokon át,
Ekét adtak és boronát,
Hogy ha a tavasz költöget,
Szántsátok fel a földeket.

Hogy túrjatok makacs-kemény
Erővel, s boldog televény
Rögén izzadván testetek,
Arany magokat vessetek.

Élesre fent kaszát, kapát
Hagytak reánk a dédapák,
A réten hadd suhogjanak,
Mihelyt megpitymallott a nap.

Irtsátok a gazt, úgy bizony,
Amíg csak bírja ér, izom,
Hogy rest lemondás, csúf mocsok
Meg ne mérgezze húsotok.

Pengjen a villanó kasza,
Ha ég a nap tányérja fenn,
Ha hull a hajnal harmata
A szomjú, zöldellő gyepen.

A régi dal is tietek,
Ősök-dalolta, játszi juss,
Ha zsendül a szép március,
Még szebben énekeljetek.

Teli tüdővel szóljon a
Szívek öröme-bánata,
Forrjon a lélek, mint a hab,
Ha tengeren vihar dagad.

Zúgjon a himnuszos nagy ár,
Hallgassa széles e határ,
Bilincs ne fájjon a rabon,
Velünk daloljon szabadon!

(Ford.: Kardos László)
(Forrás:Kardos László válogatott műfordításai, Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)

*
Kupala, Janka, szovjet belorusz költő (1882-1942). A belorusz költészet legnagyobb alakja. Szegény lengyel kisnemes fia volt, húszéves koráig paraszti sorban élt. Ifjúkori versei a belorusz szegényparasztság nyomoráról és szabadságvágyáról szólnak. Kupalát erős szálak fűzték a néphez, költészetét a népköltészethez. Izmos, erősen eszmei költészet ez, a szovjet élet legjelentősebb mozzanatai tükröződnek benne elragadó pátosszal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése