Angyal-óvta éjszakán
Álmom árnyat font reám:
Ott hevertem fű között,
Eltévedt kis hangya jött,
Fáradt, riadt, elesett
Vándor, ráesteledett;
Hangyaárkon-bokron át
Hozta csepp panaszszavát:
''Sírnak-e a kis pulyák?
Hallják apjuk sóhaját?
Most keresnek: hol vagyok;
Most csak bújik mind s zokog."
Szánalmamnak könnye hullt.
S jánosbogár fénye gyúlt;
Kérdés hangzott: "Mely balog
Szólít éji silbakot?
Járok, földi üstökös,
Míg az éjbogár köröz:
Elvezérel majd zaja;
Kotródj, kis vándor, haza."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése