Ha nem is lesz foszlós kalácsom,
mégis csak várlak, szent karácsony!
Szegény szívem sarkig kitárlak
Urát várván örök világnak
Hittel élek és kis kenyéren,
hisz kevéssel mindig beérem.
Aki szegényen Krisztust várja,
csillagot esd az éjszakába’.
Krisztus-csillagra várok én is,
miként a szív, a föld s az ég is.
A Békeisten csillagára
bízván tekintne minden árva!
A rongyos koldus, csonka, béna,
a feltett ajkú könnyű céda,
mind-mind nyugodna földi vackán,
merengve békecsillagocskán!
S ha nem is lesz vackom, lakásom,
tudja Isten, még azt se bánom,
csak járhassak utamban békén
Urunknak áldott születésén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése