Jakab Ödön: Költemények (Bp., Aigner, 1880.)

A kötet szerzője az újabb költői nemzedék jobbjai közé tartozik. Nem annyira rendkívüli termékenység, mint inkább műgondja miatt tűnt fel e fiatal író; keveset, de gondosan dolgozik,mint egy költőtársa, a már régen hallgató Kiss József, kivel még sok másban össze lehetne hasonlítani. Jakab Ödön e kötete Rózának van ajánlva, kinek neve számos dalában és versében megzendül, mint egyetlen, kizárólagos eszmény, kit a költő megszeret, kiért évek hosszú során át remélve, aggódva küzd, s kit végül nőül nyer. Mégis, különösnek találjuk, hogy éppen a Rózához írt versek taroznak a kötet gyöngébb darabjai közé. Ezt annak tulajdonítjuk, hogy Jakab Ödön lírájáról hiányzik a szenvedély húrja s a lantos poémák csak akkor sikerülnek neki, ha hangulatát egészen dalformába önti. Így sikerül a VIRÁGOS-ÁGY FOLYANDÁRA című kedves dal, melyhez hasonló a következő kerek kis dal is:

Ha én király volnék
Édes galambocskám,
Gyönyörű termeted
Aranyba foglalnám.

De király nem vagyok
És így arany helyett
Ölelő karomba
Foglalom termeted.

Hideg is az arany,
Rossz foglaló lenne;
Meleg az én karom,
Jobb is neked benne.

De mihelyt eltér a dal formájától: rögtön laza lesz, színtelen, sőt néha majdnem egészen prózai. Így pl.:

Verseimben nem dicsérlek,
Hiába is dicsérnélek.
Venyigeszálakból nem szűhetni fátyolt:
Emberi szavakban hasztalan próbálnám
Leírni jóságod.

Nem mondjuk azt, hogy Jakab Ödön szerelmes verseiben nincs gondolat, nincs hangulat, de megjegyezzük, hogy e nemű költeményei egy fokkal sem állnak felül a középszerűség színvonalán. Sem jók, sem rosszak. Legfőbb hibájuk azonban, hogy – tűztelenek. Különben is a kötet összbenyomását, egészben tett hatását tekintve, arra a meggyőződésre kell jönnünk, hogy költőnk nem született a tiszta alanyi líra művelésére, s ezzel, amint látszik, előbb-utóbb fel is fog hagyni, ha teljesen megismerte magát és tehetségeit. A kötet legszebb (s köztük sok igen szép) darabja az elbeszélő és leíró költészet körébe vág. Ezekből a költeményekből nyilván kitetszik a valódi hivatás s mintegy utasítani látszanak magát a költőt is, hogy teljes buzgalommal fogjon e tehetségeinek megfelelőbb műfajok műveléséhez. Mihelyt egy kép lebeg a költőnk szeme előtt: biztosak lehetünk róla, hogy megtalálja hozzá a hangulatot és festése, leírása szépen sikerül. Sőt igazi hangulatot nem is tud kép nélkül adni s erre fényes példaként álljon itt következő költeménye, melyest a kötet javából veszünk ki mutatványul:

Korcsmában

Tehetős, gazdag ifju méláz
Amott a szűk asztal megett;
Szeme lesütve, arca halvány,
Látszik: beh sokat szenvedett!

És hogy gyötrelmét eltemesse,
Mely bús szívébe hasogat:
Huzatja egyre, szakadatlan
A harsogó, vig dalokat.

Oh! én is hordok néma gyásszal
Szivemben elég keserűt,
De pénzem nincs, hogy megfizessem
A vigasztaló hegedűt.

Hanem szerényen, megvonúlva
Távol egy üres szegleten:
A másnak húzott vig zenénél
Bánatom én is feledem.

Úgy teszek, miként városokban
Baján a szegény nép segit,
Ha van halottja, ámde pénze
Harangozásra nem telik.

Elvárja, míg egy gazdagabbal
Indúl a fényes gyászmenet,
Aztán az ingyen harangszónál
Ő is megindul és – temet.

Hasonló szépségűek, sikerült, kedves költemények a TUBA LIDI, ÉMEK A VÉM KOLDUSRÓL, VIRÁG JÓZSI (a kötetnek határozottan legszebb darabja), A HEGYI KOCSMA, VADÁSZOK DALA, KÉT KESERGŐ, A DÉVAI VÁRROM stb. címűek.

A lehető legjobb akarattal írjuk e sorokat s elismerésünk szolgáljon buzdításul a fiatal, szép tehetségű költőnek. Igaz, hogy „lemondani” nem könnyű dolog, de birkózzék meg Jakab Ödön magával és számoljon tehetségeivel. Az alanyi líra művelésével hagyjon fel, vagy használja hangulataihoz kizárólagosan a dalformát és művelje a költészet elbeszélő fajait. Erre van ő hivatva s aki a VIRÁG JÓZSI-t meg tudta írni, nagyobb szabású elbeszélő költeménnyel is megpróbálkozhatik.

Itt-ott akad egy kis reminiscentia is, ilyen a CSONKA TÖLGY, mely tárgyával, eszmemenetével s formájával élénken emlékeztet bennünket Petőfi Sivatag koronája című költeményére: de a kötet egészben önálló tehetségről tanúskodik. A nyelv is elég tömör, frázis nélküli, jóízűen magyaros, csak itt-ott akadunk egy-egy sorra, mely idegenesen hangzik a fülnek és értelemnek, pl.:

Rozzant tető, omlott falak
Szegényes kinézést adnak.

A kötet, mely 166 lapra terjed, csinos kiállítású s ára 1 frt 50 kr., melyen ajánlhatjuk a költészet minden kedvelőjének és barátjának.

(Forrás: Koszorú – A Petőfi-Társaság havi közlönye III. kötet, 1880. - Bp., Rautmann Frigyes kiadása)